Ha nem is gondolunk rá, most írjuk a történelemkönyvek lapjait, amit az unokáink olvasnak majd, a jövő generációk döntik majd el, hogy mit tettünk jól és mit nem.

Annak idején amikor a Walking Dead TV sorozat elkezdődött a TV-ben először nem néztem, mert a régebbi zombis filmeket ki nem állhattam, csupán az volt a céljuk hogy a gyengébb lelkületű embereket halálra rémisszék, aztán az ijesztő képek sokáig megjelenjenek amikor lecsukja a szemét vagy lekapcsolja a villanyt a magamfajta lélek.  Addigra már eljutottam odáig, hogy ilyesmire nem fecséreltem az időm, egyszer élünk az élet túl gyorsan rohan, olyasmivel töltöm ami örömet okoz, amit hasznosnak tartok. Így aztán ha nagyfiam a TV előtt ült, miközben én a TV-nek háttal a kompjúteremen töltöttem az időm, óhatatlanul is hallottam ami a TV-ben zajlik. Hallottam a párbeszédeket, hallottam a történetet, és néha bizony muszáj volt odafordulnom, mert kíváncsi voltam mi is zajlik. Hamarosan rájöttem, hogy ez nem a megszokott horrorfilm, hanem egy elképzelt világ, egy szociológia dráma, az alkotók elsődleges szándéka nem az volt hogy halálra rémítsenek, hanem az emberek viselkedését, reakcióit jeleníti meg egy olyan társadalmi katasztrófahelyzetben ami teljesen ismeretlen, felfoghatatlan, amire addig még sosem volt példa és az emberi civilizáció végét jelentheti.  Persze hozzátartozott a rémisztő jelenetek is, a sokkolás is, de a történet lényege a társadalmi összeomlás során, az egyes emberek és csoportok viselkedésének, reakciójának megjelenítése volt a cél. Sokat segített az események értelmezésében amikor az egyes részek után elkezdték a Talking Dead beszélgető műsort, ahol meghívott vendégek - szereplők, alkotók, neves személyiségek - részvételével és nézők élőbeni kérdéseire válaszolva elemezték , keresték az értelmezést minden egyes rész után. Teljesen a rabjává váltunk, komoly családi program lett, és keservesen vettük tudomásul mikor egy egy szezon végére értek és néhány hónapig várni kellett a folytatásra. Ez így ment sokáig, míg végül hirtelen befejeztem, nem néztem tovább. Volt néhány rész, amikor megjelent a baseball ütős férfi a bandájával és kegyetlenül holtravert élő embereket. Nehezen viseltem, mert amíg az élő halottak ellen küzdöttek addig láttam valami értelmet a küzdelmükben, vártam a megoldást, hogy megtudjuk miért, honnan indult ez a láthatatlan járvány, mitől váltak élő holtakká az emberek és reménykedtem a megoldásban, hogy valahol, valakik megtalálják a gyógymódot, hogy az emberek újra talpraállnak. Amikor már rájöttek hogyan bánjanak a zombikkal, amikor már nem az élő holtak jelentették a veszélyt, hanem élő emberek egymást gyötörték, kínozták, holtra verték, élve elégették, leigázták, az nekem már túl sok  volt. Ahelyett hogy a túlélő csoportok mikor egymásra találtak összefogtak volna, segítették volna egymást, mást sem láttunk minden újabb részben csak a kegyetlen gyilkolás, a gonoszság, a pusztítás, gyűlölet, az nekem már túl sok volt, azóta nem nézek Walking Dead-et

Nos, hogy is jön ide a Walking Dead? Hát, amikor elkezdődött a COVID-19 őrület, furcsa módon egyre többször eszembe jutott ez a TV sorozat. Reggelente bekapcsolom a kompjúterem, a Face Bookon nézegetem a híreket, mi újság az ismerősökkel, és döbbenten figyelem ahogy az emberek viselkednek. Magyarországon is és itt Amerikában is. Nem sok a különbség. Igazi társadalmi dráma zajlik, láthatatlan ellenséggel küzdünk, soha át nem élt dolgokat kell megélnünk. Mi már átéltünk katasztrófahelyzeteket, szinte a világ minden részén. Itt Amerikában átéltem téli jeges vihart, amikor minden jégbe és hóba borult, áram nélkül maradtak óriási területek több milliós lakossággal napokra. Leállt az élet, áramszolgáltatás nélkül fagypont alatti hőmérséklet, minden zárva, nem volt egyszerű a helyzet. De, túléltük. Nekem nagyon tetszett, ahogy az emberek egymást segítették, a szomszédjaikkal törődtek, figyeltek egymásra , segítettek egymáson. 

Aztán másik évben az úgynevezett blackout amikor az USA északkeleti államai egészen Michiganig napokra áram nélkül maradtak. Az is kihivás volt nyári melegben hűtés, hűtőszekrények nélkül. A közlekedési lámpák nem működtek, de örömmel figyeltem ahogy a ngyforgalmú kereszteződésben mindenki megállt és szépen sorban kivárták hogy körben haladva az első autók áthaladtak. Senki nem dudált, senki nem próbált előbb áthaladni, hanem szépen körben soronként mindenki biztonságosan átjutott. Nagyobb biztonságban éreztem magam, mint normál időkben a működő lámpáknál, amikor mindíg számítani kellett arra is, hogy hiába kaptam zöldet, még lehet hogy valami őrült aki nagyon siet még átszáguld a piroson . Jó volt látni ahogy az emberek figyeltek a szomszédaikra, van-e innivalód, van mit enned, az idősekre különösen figyeltünk, ha találtunk valahol nyitva lévő üzletet vettünk extra vizet, ételt, és vittük öreg szomszédainknak.

Átéltünk hurrikánokat, tornádókat, árvizeket, bozót és erdőtüzeket, terrortámadásokat, sok sok olyan helyzetet ami megtanított bennünket, hogy ne pánikoljunk, hanem mindíg legyünk felkészültek váratlan helyzetekre, amikor nem juthatunk el ahova akarunk, vagy amikor nem jöhet azonnal a segítség mikor szükségünk van rá. Megtanultuk hogy évről évre van tartalék minden háztartásban élelmiszerből és létszükségleti dolgokból, amivel néhány napig egy két hétig bármilyen világvége szituációt képesek vagyunk túlélni a saját erőnkből. Vizet, tartós élelmiszert, konzervet, elsősegély felszrelést, elemeket tartalékolni nem kell gazdagnak lenni még a segélyből élők is képesek tartalékolni ilyesmit.  Katasztrófahelyzetben folyamatosan működtek a helyi TV adók ahol csak az akkori helyzettel kapcsolatos híreket adtak, folyamatosan tájékoztatták az embereket, és folyamatosan azt kérték figyeljünk egymásra a szomszédainkra és különösen az idős emberekre, szükségük van-e valamire  - amikor nem volt áram, elemes rádiót hallgattunk, aztán később a telefonokon az interneten már nem volt gond az információ szerzés -  Az emberek összefogtak, segítették egymást túlélni, nem számított ki a konzervatív, ki a liberális, ,nem számított melyik párt van kormányon, az emberek a túlélésért összefogtak és segítették egymást, nem mondogatták egymásnak , hogy " na te szavaztál erre a kormányra akkor most dögölj meg" meg hasonlókat.  Persze mindíg is voltak a bűnözők akik kihasználták a katasztrófahelyzetet, mások kiszolgáltatottságát, akik ilyenkor raboltak, erőszakoskodtak kedvükre, mert a kiszolgáltatott emberek nem tudtak segítséget hívni. Valószínű az ilyen élősködő, gonosz emberek mindíg is lesznek, az nem múlik ki a világból, évezredek történelme bizonyítja.

Most is látok otthoni hírekből megnyilvánulásokat, - olvastam egy Amerikából sikeresen hazatért ember beszámolóját - aki azonkívül hogy elmondta a tapasztalatait, azt is megjegyezte, hogy " látszik a fegyvergyártók lobbizásának eredménye, mert itt Amerikában a fegyvereket árusító üzletek is létszükségletnek számítanak és nyitva tartanak ". Látszik hogy hiába élt itt, liberális nézetei nem engedték hogy megértse miért is fontos itt az embereknek a fegyvertartás. Az alkotmány biztosítja a jogot a fegyvertarásra, - ezt egyébként én sem értettem amikor ideérkeztem 25 évvel ezelőtt és nagyon sokáig fegyver ellenes voltam - . Aztán mikor eleget utaztam, láttam, és megismertem az itteni életformát és mondhatom történelmet, hagyományokat is, megváltozott a véleményem, a személyes családi tapasztalatomról nem is beszélve, amikor beláttam, hogy valóban többé nem akarok kiszolgáltatva lenni aljas kis bűzöző gengsztereknek, akik pisztolyt tartanak a fejedhez mert kell nekik az autód.  Az ilyenek nem legálisan veszik a fegyvert és igazán nem érdekli őket a szigorú törvények, használják is a védtelen emberekkel szemben.  Az amerikai embernek azért van fegyvere, hogy bárkivel szemben megvédhesse magát, az államalapítók már akkor gondoltak rá, hogy az akkori európai hatalmak diktatúrája itt ne jöhessen létre ahhoz arra van szükség hogy a lakosság meg tudja védeni magát ha kell akár fegyverrel is, sőt a diktatórikus kormányzat létrejöttét is megakadályozhassák. Aki járt és élt itt, tudja hogy óriási területek vannak, vadálatokkal akik ellen szintén védekezni kell, bár manapság ez már nem tartozik  a nagyvárosok veszélyei közé  és nem emiatt fontos a fegyverviselési jog. Vannak emberek akik olyan helyen élnek ahova mire a rendőrség kiér, a bűnözők akár lassított mozgásban is rabolhatnak, gyilkolhatnak, ha a család nem tudja megvédeni magát, kiszolgáltatottak. Aztán hogy most mikor a liberális nagyvárosokban elkezdték a wc papirt felvásárolni, az emberek jó része fegyvert és töltényt vásárolt. Nem a fegyver lobby hatására, hanem mert jól tudják, hogy katasztrófa helyzetben a csőcselék beindul, rabol , erőszakoskodik, gyilkol. Bárki láthatta ezt mi zajlik ahogy rabolják az üzleteket, házakat, főleg ha odáig fajul hogy még esetleg hiány is van élelmiszerből. vagy bizonyos helyeken még a rendőrség is távol, vagy a katasztrófával van elfoglalva, akkor az emberek meg akarják védeni a családjukat. Aki látta a Walking Dead-et, azok a zombi hordák, csaknem tökéletesen megjelenítették azokat a törvénytelen, se Istent se embert nem néző rétegeket akik kihasználják mások nyomorúságát. Itt mindíg az volt a felfogás, hogy a családok megvédik magukat, bárkivel szemben, és ehhez sajnos szükség van fegyverekre. Sajnos nem olyan világban élünk ahol mindenki törvénytisztelő becsületes polgár. Földrésznyi országban több mint 300 millió ember, itt szükség van rá, hogy képesek legyünk megvédeni magunkat. A régi világban szinte alig volt probléma amiatt hogy fegyver van a házban. A gyerekek korán megtanulták hogy veszélyes, hogy hogyan kell biztonságosan kezelni, és kizárólag  vadászatra, sportra vagy önvédelemre használják. A tíz parancsolat törvényeit tanították a gyerekeknek , az hogy ne ölj, az erkölcsi alapszabály volt. Jó ideje már nincs tíz parancsolat, még kőbe vésett régi emléktáblákat is eltávolítják közterületekről bírósági épületekből, mert zavarja az ateistákat, mert hát a bibliából van, és hát szét kell választani az államot és a vallást. Úgy tűnik a tíz parancsolat annyira veszélyes dolog a modern világ számára. Nem véletlen mondogatta a nagyanyám, hogy a vége felé halad a világ, mert az új generációk már se Istent se embert nem tisztelnek.

Ez a mostani koronavírus járvány egy Walking Dead világhoz hasonló szituációt hozott létre. Társadalmi történelmi dráma szereplői vagyunk. Itt Amerikában is Magyarországon is, az egész világon mindenütt. Van egy láthatatlan halálos ellenség, amit nehéz legyőzni mert nem látjuk. Nagyon jópofa videókat látni az interneten, ahol izmos, erős kinézetű férfiak elmélkednek arról, humorosan vagy kevésbé humorosan, hogy tehetetlenek ezzel szemben, mert nem látják. Elmondják nem félnek semmitől, megvédik magukat és a családjukat bármitől, bárkitől, akár ökölerővel is, de ezzel a láthatatlan vírussal szemben tehetetlenek, ezt nem lehet kiütni ököllel. 

Egy szokatlan helyzet, amikor otthon kell maradni, " négy fal között" a családunkkal, a saját gyerekeinkkel és ez sok ember számára elviselhetetlen. Milyen szomorú, eddig arról sopánkodott mindenki hogy már megint Hétfő, túl rövid a hétvége, állandóan csak dolgozni kell stb. Most hirtelen otthon maradhatunk, család együtt, lehet sütni, főzni, játszani, kézimunkázni, sőt tanulni is muszáj együtt. Most megtaníthatnánk a gyerekeinket egy csomó hasznos dologra, csinálhatnánk együtt nagytakarítás, kiválogathatnánk minden fiókot, szekrényt, garázst, amire máskor egyszerűen nem jut idő. Amikor már minden tiszta és példás rendben van, nézhetnénk végre filmeket amire eddig nem volt idő, vagy olvashatnánk, amit már szinte félve említek mert manapság a tinédzserek többsége röhögve néz rád hogy mi bajod , mikor megemlíted hogy olvassanak könyvet ha unatkoznak. Még ha nincs is otthon olvasnivaló, digitális könyvek ingyen is a rendelkezésre állnak az interneten. Itt az USA-ban ingyenesek a könyvtárak, most a vírus miatti otthon maradás óta még több olvasnivalót szabaddá tettek ingyenesen az interneten. Kártyázni, társasjátékozni, gombot felvarrni, főzni, mosni, vasalni, .... annyi mindenre megtaníthatnánk a gyerekeinket. Ha nem tudjuk elviselni őket otton, ha nem tudjuk rávenni őket hogy jól érezzék magukat otthon és megtanulják ezeket a dolgokat, akkor nagyon elrontottunk valamit, azért nem az iskola vagy éppen kormányon lévő párt a felelős. A gyerekeink a saját magunk sikerét vagy sikertelenségét tükrözik.

Ha hiszitek, ha nem, azok akik egyedül vannak, nekik sokkal rosszabb ez a világtól való elzártság, sokkal rosszabb, hogy nincs kihez szólni, kivel vitázni, a rosszalkodó gyerekekkel küzdeni. Egyedül sokkal unalmasabb a nagytakarítás, a főzés, a TV nézés, bármi. Néha a túl nagy, túl sokáig tartó csend még rosszabb mint a normális családi zsivaj.  Senkit nem akarok megbántani, vagy kritizálni, de ha tetszik ha nem úgy gondolom, hogy a gyerekeket magunknak szüljük, a mi dolgunk hogy felneveljük őket, nem az államé. A mi dolgunk hogy rendre, tiszteletre, becsületre, szorgalomra, tisztességre neveljük őket. Ha megőrülünk a saját gyerekeinktől, akkor nem értem miért szülünk kettőt, hármat, sőt még többet. Még ha durván hangzik is ez a kérdés, vagy ez a gondolat, de tényleg nem értem. A mi nagyanyáink szültek tíz, tizenkét gyereket is, felnevelték őket és nem őrültek meg. Pedig se TV, se internet, se videójátékok nem voltak. Ők nevelték a gyerekeiket mindenféle állami támogatás , családi pótlék, napközi és óvodák nélkül is. Valamit jobban csináltak mint mi, az biztos.

Társadalmi dráma zajlik körülöttünk. Nem csak azért mert hirtelen munkahelyek megszűntek, hanem mert kiderült nem tudunk mit kezdeni magunkkal, a családunkkal. Mert annyira hozzászoktunk hogy az állam ad és csinál mindent helyettünk, elveszítettük az önállóságunkat, tehetetlenné váltunk, az egyéni felelősség megszűnt, másokat hibáztatunk és akarunk felelősségre vonni mindenért. A társadalmi helyzetet hibáztatjuk, a szegénységet hozzuk fel magyarázatul minden erkülcstelenség, bűnözés, ital, drogfüggőség magyarázatára. Pedig hát ha szegénységről beszélhetünk a mostani szegénységet nem igazán hasonlíthatjuk a háború előtti világ szegénységéhez, érdekes módon akkor mégis boldogabb családok voltak, kevesebb bűnözés, és a szegény ember becsületre tisztességre tanította a gyerekeit. A szegénység nem volt ok hogy koszos, vagy rongyos legyél, a szegénység nem adott felhatalmazást hogy lopj, rabolj, az adott szó, a kézfogás elég volt üzletkötésre, a becsület fontosabb volt még a szegénységben is. Akkoriban nem hárították a felelősséget a társadalomra és másokra, mint manapság divat. Akármit papolunk is a gyerekek sokmindent eltanulnak a szüleik példáját látva. Minden példabeszédnél többet ér a jó példamutatás. Milyen jó lenne ha bennünket is úgy emlegetnének majd a gyerekeink még öreg korukba is mint amit sokszor hallottam a nagymamámtól gyerek koromban, hogy " az én drága jó anyám így csinálta, vagy ezt mondta......" még öregasszony korában is szép szavakkal emlegette amit a szüleitől tanult.

Temészetesen vannak kivételek, nem mindenki ilyen mint amiről írtam. De nagy tömegek kínlódnak így, otthon szenvednek - máskülönben sem nagyon járnak sehová - de most nem lehet menni és ettől szenvednek. Van ennivaló, van villany, hála Istennek nem betegek, nem is ismernek senkit aki beteg lenne, de a TV-ben meg az interneten látják az iszonyatos híreket és forr a vérük. A legradikálisabb - szerencsére kis réteg mást sem csinál, csak a kormányt kritizálja és rémhíreket oszt meg. Ahogy nézem a megosztásaik sűrűségét, szinte képtelenség hogy mindent elolvastak, akkor 24 órában ott ülnének. Szerintem a szenzációhajhász címeket elolvasva már klikkolnak is a megosztás gombra, hogy mások is láthassák, hogy másoknak is forrjon a vére. Szerencsére csak egy kis réteg az, akik mást sem tesznek csak kritizálnak és úszítanak csupán politikai nézeteik miatt. De rossz nézni. Amikor nem számít honnan jön a hír, nem számít igaz-e, de megosztjuk meg mert lehet ezzel félelmet kelteni és kritizálni. Milyen jó lenne ha azokat a híreket látnám mikor bekapcsolom a "fészbukot" hogy ez vagy az a vállalat, vállakozó, szervezet, mit adományozott, mit tett, hogy az éttermek élelmiszer csomagokat készítettek és vittek a kórházak dolgozóinak a tűzoltóknak rendőröknek. Ha látnám hogy emberek beszélnek róla, hogy a taxisok ingyen hazaviszik a kórházi dolgozókat. Hogy az alkoholos italt gyártó üzem átállt fertőtlenítő szerek gyártására és mennyit adományoznak akár bérmentesen is. Jó látni hogy egyes emberek nekiláttak varrni készítik és adományozzák a maszkokat, a szomszédaik meg főznek és visznek ebédet vagy vacsorát azoknak akik most másokon segítenek. Tudom hogy sok ilyen hír lenne otthon is, mert sokat beszélgetek ismerősökkel és mesélik, érdekes módon mégis a fészbukon nem ilyen híreket látok, hanem a sok úszító, kritizáló, pánikkeltő megosztást, mert hírnek nem szívesen nevezem. A hír a tények közlése lenne, nem pedig az egyéni vélemények megnyilvánulása.

Jó lenne látni ha nem csak szidnánk az idióta öregeket akik nem tudnak otthon maradni a p.cs.j.k.n. Mert nem hülyék ám, csak öregek, nem használják a modern technológiát, ha nézik is a híradót vagy felfogják ezt a vírust vagy nem, sokan magányosak, a gyerekeik vagy nem törődnek velük, vagy távol vannak. Sok valóban úgy lehet vele, hogy átéltek már annyi mindent ettől sem ijednek halálra. Némelyik azt mondja eleget élt már. A másiknak csak nincs választása, el kell menjen a boltba, gyógyszertárba, vagy kiül a padra mert nem érti miért nem lehet. Nem hülyék, idióták, nem vén marhák. Az köztudott hogy idős korban az emberek többsége kicsit feledékenyebb de ez ellen ők nem tehetnek, lehet hogy van akinek naponta el kell mondani hogy mi a helyzet és miért maradjon otthon, de az nem fog segíteni ha ordítozunk velük, meg szidjuk őket, Ha nem érti miről van szó nem fogja érteni akkor sem ha ordítozunk és vén marházzuk, ha meg érti lehet hogy már csak azért sem csinálja úgy mert ellenáll az erőszakos durvaságunknak. Természetesen vannak makacs, önfejű emberek, akik fiatal korukban is azok voltak, ők valószínű idősebb korukban is azok maradnak, velük meg úgy sem tudunk mit tenni.

Ne azt nézzük más mit tesz jól, hanem azt hogy mi mit tudunk jól tenni. Minél több ember jól teszi a dolgát, annál kevesebb marad akik nem, és végül a többség javára fordul a dolog.  Az a sok idős ember pedig akiket szidunk - sajnos nem csak most, vírus előtt is elég általános volt a felfogás, hogy az öregek már nyűg a társadalomnak - Ők ledolgozták az életüket, felnevelték a gyerekeiket, akik közül sokan sokra vitték, sok talán még szégyelli is az egyszerű, maradi szüleit az értelmiségi barátikörében. Sokan elfelejtik hogy nekik köszönhetik hogy meddig jutottak az életben. Persze nem csoda ha elfelejtik vagy fel sem fogják, hisz egész életükben csak azt tanulták a liberális iskolákban, hogy csak Te számítasz, csak magadra számíthatsz, csak az a fontos amit elérsz, az anyagi, materiális, kézzelfogható dolgok, a pénzzel mérhető dolgok a siker mércéje. Mekkora házad van, milyen autód, hány diplomád, milyen pozíciód, milyen szép vagy, elég sovány vagy-e, márkás holmikat viselsz-e, külsőségek, felületes dolgok számítanak.  Az elit számára csak az a fontos hány diplomád van, értelmiségi vagy-e, mert ha nem, akkor már alaposan lenéznek, mert hát a kétkezi munkás akiknek a vállán van az egész gazdaság , a szolgáltatások azok már alacsonyabb rendűek a ranglistán, nem ugyanolyan értékes vagy fontos emberek, mint az értelmiségi elit. Hit, vagy érzelmek, tisztelet az idősek iránt, a kétkezű munka megbecsülése, család, tolerancia azokkal akik másképp gondolkodnak, nos ezek nem jellemzők manapság a modern világban.

Ez a mostani a mi Walking Dead időszakunk. Gazdasági összeomlással fenyegető és  láthatatlan gyilkos veszéllyel állunk szemben és ahelyett hogy félretennénk a gyűlölködést, a politikai harcokat és a közös ellenség felé fordulnánk, megy a szitkozódás, fenyegetőzés, mocskolódás, úszítás, megfélemlítés.

Én magam megkérdeztem az ismerőseim nagy részét, ismernek -e valakit aki megbetegedett, vagy ferőzött, de még eddig mindenki azt válaszolta hogy nem, csak a tv-ben hallja a hírekben. Ezen el kellene gondolkodni. Valakik valahol mégis csak jól csinálnak valamit, ha nem lett olyan helyzet Magyarországon mint Olaszországban, vagy Kínában. Hiába szitkozódunk pocskondiázunk mindent ha nincs tömeges halálozás és fertőzés, akkor valakik időben rendelkeztek, akkor valakik felelősségfel végezték a munkájukat, akik otthon maradtak felelősséggel megértették hogy az ő részük az volt hogy ne terjesszék a vírust. Végül csak be kellene ismerni hogy ha megúsztuk ezt az egészet, akkor esetleg a politikai nézetkülönbségek ellenére végülis csak mindannyiunknak része van benne, akik megtették amit tenniük kell. Aztán majd jönnek a választások és lehet arra hivatkozni hogy ki mit is tett a járvány idején, és lehet azon vitázni ki tette jobban a dolgát. Most egy a fontos, hogy maradjunk emberek az embertelen világban. Mert hát ha tükörbe nézünk mi magunk teremtjük az embertelen világot, azzal ahogy viselkedünk, azzal amit teszünk, azzal ahogy másokkal bánunk. Jó lenne megérteni végre, hogy nem a politikai ellenfél az ellenség, hanem közös ellenségünk van, ami pártállás nélkül pusztít.

Befejezésként pedig hozzá tenném azt a modnást, amit az amerikaiak többsége úgy emleget, hogy " az én nagyanyám arra tanított, úgy bánjak más emberekkel, ahogy én szeretném hogy velem bánjanak".  Nagyon bölcs mondásnak tartom, és én is ezt tanítgatom mostmár az unokáimnak is. A mai világban nem kis kihívás.

Gyakran látom a megosztásokat, ahol emberek büszkén hirdetik, hogy mindenki azt kapja vissza tőlem amit ad, ahogy ő bánik velem. Mindíg szomorúan látom ezt, mert hát attól nem lesz jobb a világ, ha lesüllyedünk a gyűlölködők gonoszok szintjére, attól vagyunk bölcsebbek és különbek, ha képesek vagyunk türtőztetni magunkat és nem a bosszút forraljuk azokkal szemben akik gonoszul viselkednek.  Ahogy a jól ismert amerikai polgári jogi aktivista Martin Luter King Jr.  mondását emlegetik a mai napig.

"  Sötétség nem szünteti meg a sötétséget csak a fény képes rá. Gyülölet nem szünteti meg a gyűlöletet, csak a szeretet képes rá."

"Darkness cannot drive out darkness; only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that"

Martin Luther King, Jr.