Két évvel ezelőtt bukkantam erre a fantasztikus történetre egy facebookos ismerősöm megosztásai között, és akkor már annyira megtetszett, hogy lefordítottam és megosztottam a blogomban. Most viszont átrendezem kategóriánként az írásaimat, úgy hogy ez is átkerül a személyes történetek, írások közül a hírek , érdekességek címszó alá. Viszont, úgyis, megint a karácsonyi csodákkal teli hangulatban nagyon is ide illik, hátha akadnak még akik nem hallották, és megmelengeti kicsit a lelküket, mert ahogy egyik ismerősöm kommentjében írta, az öreg néne őzikéje mesét juttatta eszébe. Engem nagyon elbűvölt, ahogy ezek a máskülönben emberektől távolmaradó teremtmények az életükért való küzdelem során, tudták hová forduljanak segítségért, szavak nélkül is képesek voltak értelmesen kommunikálni. Elgondolkodtató mennyire nem ismerjük, vagy félreimerjük az élőlények más fajait....vajon mire lennének képesek, ha beszélni is tudnának???!!!

Egy Alaszkában élő halász, a napi szokásos útján hajózott a fagyos hidegben, mikor egyszer csak a semmiből, négy őz tűnt elő és úsztak a hajó felé. A hajóról hitetlenkedve figyelték az őzeket, akik a hajóhoz érve körözni kezdtek a hajó körül figyelve a hajón lévőket, mintha kérnék őket, mentsetek meg.....

A halász lenyitotta a hajó ajtaját, és egyenként besegítették a hajóba, a jeges vízben összefagyott őzcsaládot. A hidegtől és a kimerültségtől remegő őzek összeroskadtak és nyugalomban ültek a hajó sarkában, miközben az a kikötő felé haladt, szokatlan rakományával.

 A kikötőbe érve, ahogy partot értek, a legnagyobb, legerősebb őz felpattant, kiugrott a stégre, visszafordult, mintha búcsút intve köszönetet mondana és gyorsan eltűnt a közeli erdőben. Az ő példáját követte másik két őzike is, kicsit fáradtabban, bizonytalanabbul, de ők is az erdő felé indultak.

Viszont a legkisebb őz nem volt képes velük szaladni, neki kellett segítség, talán a gyengeségnek , kimerültségnek is köszönhető hogy türelmesen viselte a halász gyermekeinek simogatását, mielőtt a talicskába került volna és a talicskajárattal az erdő szélére jutva, aztán követhette a többieket vissza a vadonba.

Ez a történet kész csodának számít, hisz ezek a vadon élő állatok, nem mennek az ember közelébe, ilyen tapasztalata nem sok embernek lehet velük a vodonban, ezért is csodálatos, hogy ez a halász megosztotta velünk a történetet és a képeket is. Nem tudni hogy kerültek a vízbe az őzek, hogy vajon volt-e több is, akik velük voltak, de nem menekültek meg???....de ez a szívet melengető történet igazán gyermekmesének is beillik , ebben a csodálatos karácsonyi időszakban, amikor annyi csodás dolog történik, amitől átmelegszünk és mosolyt csal az arcunkra.

Csodákkal tele boldog karácsonyi szezont kívánok mindenkinek!

Az alábbi linken az eredeti történet és még több kép:

https://www.reshareworthy.com/boaters-amazing-rescue-of-deer/

 Rajtad kívül 49 személy kedveli ezt.